1. laevus, mn.

1) bal, (válogatottabb és inkább költői mint sinister), manus, pes, latus; fn. a) laeva (manus) balkéz v. (sc. pars) bal oldal; petere laevam vagy in (ad) laevam, még (költ.) laevam, balra, balfelé, baloldalon menni. Innen hat. e. laeva, mint ih. balfelé, -felől, balra. b) laevum, i, kn. baloldal; in laevum, balra; t. laeva, orum, balra eső valami, baloldali rész, táj, vidék, part stb. laeva tenent, balra esnek, bal felől vannak.

2) átv. ért. A) balga, balgatag, botor, ügyetlen, mens; o ego laevus! tempus l., alkalmatlan. B) az auguroknál, a) a rómaiaknál (mivel a római augur dél felé fordult, mikor jövendölnie kellett s neki ekkor balfelől esett kelet, mely pedig mindig szerencsés oldal volt), szerencsés, szerencsét jelentő, kedvező, jó, omen; numina ll., jó, kedvező. b) (ritkán) a görögöknél, kiknél a jós éjszak felé fordult szerencsétlen, szerencsétlenséget jelentő, rosz.