†lampas, adis, nn. [= lampas ]

1) fáklya, szövétnek, gyertya, ardens, corusca; manibus tenere ll. Innen több ünnepélyes alkalommal szokásban volt fáklyás futásról (mikor arra kellett ügyelni, hogy a fáklya a futás alatt égve maradjon, hogy azt a pálya végén ugy lehessen másnak átadni), vett közm. trado tibi lampadem most rajtad a sor, én lelépek, neked adom át a dolgot, vitae l. tradere meghalni. Innen (költ.) gyertyatartó.

2) átv. ért. fény, világ, csillám: l. Phbea, napvilág, prima l., a nap első sugara, postera l., a következő nap.

3) (újk.) tüzes légtünemény.