lanatus, mn. [lana] (ősk. és újk. )

1) gyapjas, gyapjuadó, innen mint fn. nn. = juh.

2) gyapjupelyhes, malum.

3) gyapjuval bevont, borított, bélelt, soleae; innen km. dii pedes lanatos habent, mintegy gyapjuval begöngyölt lábon, észrevétlenül, halkan közelednek, de biztosan (tán = «az isten nem ver bottal»).

4) átv. ért. fehér, mint a gyapju.