lascivio, 4. [lascivus] k.

1) nem roszaló értelemben, pajzánkodik és enyeleg: licet nunc l.; agnus l. fuga; vidáman ugrál.

2) roszaló értelemben, zabolátlankodik, szemtelenkedik, bujálkodik: plebs l. magis quam saevit, Küln. beszédről, mely áradozó ékességével tulcsapong: l. rerum et verborum genere; genus dicendi quod verborum licentia lascivit.