lassus, mn. [rokon ezzel: laxus ]

1) bágyadt, fáradt, lankadt, petyhüdt (tárgyilagosan, nem tekintve az illetőnek érzését, vesd ö. fatigatus, fessus): lassus opere faciendo, assiduo gaudio; lassus animi, szellemileg kifáradt; (költ.) lassus pondus, sulytól, vocare, a hivástól, viarum, fáradt az utazás miatt; közm. a lasso rixa quaeritur, fáradt emberrel nem jó kikötni, mert könnyen megharagszik.

2) átv. ért. humus l. fructibus assiduis, kifáradt; collum l.; meggörbedt, stomachus, gyenge.