Latium, ii, kn.

tartomány Itáliában Róma fővárosával, Etruria és Campania között. Sajátlanul a) Latini: jus Latii; b) latinitas. Innen

1) Latialis (költ. és újk.) v. Latiaris, e, mn. Latiumhoz tartozó, küln Jupiter L., a latin szövetség védője; innen ismét fn. Latiar, aris; kn. Jupiter Latiaris ünnepe.

2) Latine, ih. latinul: loqui l., latinul beszélni, a latin nyelvet beszélni, scire, érteni, vertere, latinra fordítni. Küln. a) jól latinul, liber l. (nem bene l.) scriptus, jó latinsággal irt, male l., rosz latinsággal; b) átv. ért. nyiltan, egyenesen («magyarán» beszélni), loqui l.

3) Latiniensis, e, mn. = a szokottabb Latinus; így fn. Latinienses = Latini.

4) Latinitas, atis, nn. Latinusnak sajátsága, még pedig A) tiszta kifejezés a latin nyelvben, jó latinság. B) jus Latii, latin jog, a latinok polgári jogviszonya (csak a latin colonusoké, később más népeké is, kik a latinokkal egyenlőkké lettek) a római államban, minél fogva ezek a polgárok és idegenek között középen állottak; lásd a római régiségekről szóló kézi könyveket.

5) Latinus, mn. latin, lingua, nomen, colonia; feriae latinae v. csak Latinae, arum, nn. t. latin szövetségünnep, melyen Jupiter Latialisnak az albaniai hegyen áldoztak. Innen fn. Latinus, i, hn. a) latin, Latium lakosa; t.-ben latinok v. tulajdonképpen azon emberek, kik jus Latiival birtak: b) mint tulajdonnév a laurentumiak királya, ki Aeneast vendégszeretettel fogadván, Lavinia leányát neki nőül adta.

6) Latius, mn. (költ. ) Latinus, néha római.