2. latus, eris, kn.

1) oldal ember vagy állat testén: dolor lateris v. laterum, oldalnyilalás; artifices lateris (újk.) mester az oldalmozgásban, tánczjátékos; mutare 1., más oldalra fekünni, submittere l. in herba, fübe heveredni. Innen A) átv. ért. tegere latus alicui v. alicuius valaki mellett menni; dare (praebere) latus, rést hagyni az ellenfélnek; latere tecto discedere, szerencsésen, épen menekülni v. szabadulni. B) jelöl közelséget: non discedere a l. alicuius v. haerere (junctum esse) lateri alicuius, mindig valaki mellett lenni; adhaerere lateri alicuius, valakit folytonosan fenyegetni; esse ab l. alicuius, valakihez tartozni. Innen névk. a) oldalági rokonok, rokonság; latus omne divinae domus; uxorem ducere ex latere; b) valakinek legközelebbi környezete, bizalmas emberei, baráti köre, insontes ab latere tyranni; quum ad perniciem eius a latere ipsius pecunia sollicitaret hostis, legbizalmas környezetét igyekezett pénzzel megvesztegetni; (költ.) ille tuum dulce latus, a ki oly bensőleg csüggött rajtad. C) oldal mint életerő és erősség helyé, mell, tüdő, firmitas lateris; dum vox ac l. praeparatur; voce magna et bonis ll.

2) oldala valami tárgynak, oldallap, oldalék, pl. halomnak, tetőnek, földnek, tábornak, hajónak s több effélének, küln. oldala egy hadseregnek: dextrum l., disponere equites ad ll. ; circumvenire legiones aperto l. Igy gyakran a (ritkán ex, költ. de) l. vagy ll., oldalról. Mint mennyiségtani msz. is, háromszögoldal s több efféle.