laudabilis, e, mn. kf. és ff. [laudo]

1) dicséretes, dicséretre méltó, vita. Innen fn. laudabile, is, kn., az, a mi dicséretre méltó; küln. mondják olyan valamiről, a mit benső minőségénél fogva megillet mindenki dicsérete, tehát

2) a maga nemében helyes és jó, becsülni való, vita, mel, vinum.