legatus, i, hn. [r. lego ]

1) követ.

2) legatus, alvezér, hadvezér v. helytartó segéde, emennek alá rendelve, de fő hivatalsegédje; régebben csak katonai parancsnok, később segéd a polgári kormányzásban is; legatum ese alicui, valaki mellett; l. praefectusque alicuius.

3) (újk.) a császárság alatt valamely császári tartományba a császártól kinevezett helytartó, ellentétben a tanácstól kinevezett proconsul-okkal és propraetor-okkal, azon tartományokban, melyeket megkülönböztetés végett így neveztek «a tanácsé és népé».