ludus, i, hn. [ludo]

1) játék, mint mulatságos foglalatosság, időtöltés és felvidítás végett (tárgyilag vesd ö. lusus) pl. labdázás, koczkázás, testgyakorlat s több efféle. Küln. A) t. = színi előadás: committere ll., a színjátékot elkezdetni, facere, rendezni; ludis, azon időben, mikor a színjátékok folynak, színi előadás alatt; ludi Taurilia, Consualia. Küln. Rómában ludi, közjátékok, voltak részint scenici (színházban, drámai előadások), részint circenses (lóverseny, versenyszekerezés, állatviadal s több efféle), részint gladiatorii; néha, ludi, küln. = ll. scenici, ellentétben a többivel. B) játék, időtöltés, mulatság, tréfa: per l. et negligentiam; facere ll., bohóskodni, tréfát űzni; dare alicui ludos, valakinek tréfát engedni; de néha = ludos alicui praebere, valaki előtt magát nevetségessé tenni. Küln. (színk.): ludos facere aliquem, valakit megtréfálni, ille tibi ludus fuit, gunytárgy volt előtted; ludos aliquem dimittere, gunyosan elküldeni; ludos alicui reddere (facere), valakit kijátszani; ludos facere operam, hasztalan fáradozni. C) átv. ért. játék, csekélység, kicsiny dolog: ludus est illa perdiscere; testimonium iis ludus est, játszanak bizonyítványukkal.

2) tanoda (alsóbb elemi iskola, hol inkább csak a testet gyakorolják, vesd ö. schola): l. literarum v. literarius, elemi iskola; l. discendi; 1. gladiatorius, vivóiskola.