luxurio, 4. és (újk., ritkán ), or, álszenv. 1. [luxuria] k.

1) növényről, buján, kövéren nő, seges; caules ll. in frondes; ager l., gazdagon terem. Innen A) (költ.) l. re aliqua, valamivel túlságosan bővelkedik, tele van. B) (költ.) membra ll., nagy teljességben pozsognak. C) átv. ért. a beszéd túlcsapongó bősége és gazdagsága.

2) állatról, jó tartás következtében szilajkodik, vigan ugrál, pecus l. Innen örömben és élvezetben túlcsapong, bujálkodik, dévajkodik, hivalkodik, csintalankodik: ne animi otio ll.; multitudo l. nova libertate.