1. macula, ae, nn.

1) pecsét, folt (csak tarkító folt, mely az egyszinüből tarkát csinál, vesd ö. labes, tehát átalán nem roszaló; de gyakran küln. = piszok, szégyenfolt, labes); delere m., aspergere alicui maculam; concipere, suscipere m., gyalázatot, kudarczot vallani. Küln (újk.) a műfa erezete, tarkító és kanyargó erek.

2) hurok, lyuk, szem, a hálón stb.