magnificentia, ae, nn. [magnificus]

nagyszerüség,

1) személyről helyeslő értelemben = nemeslelküség, nemes gondolkozás, érzés, roszaló értelemben = magadicsekvés, kérkedés, m. et despicientia rerum humanarum; oratio composita ad m.

2) tárgyról v. dologról = nagyszerű kiállítás, derékség, jelesség, pompa, epularum, villarum, publicorum operum; m. liberalitatis, tündöklő, fényes bőkezüség, roszalólag verborum m. = szenvedélyes és nagy szavak.