magnificus, mn. kf. (entior) és ff. (entissimus) [magnusfacio]

1) személyről, A) dicserőleg a) nagyszerüen cselekvő, nemes lelkü, nemes, magas, fölemelkedett, magas gondolkozásu, vir factis m. b) fénylő, tündöklő, derék, jeles, pompaszerető: in deorum suppliciis mm., domi parci. B) roszalólag (ősk.) dicsekvő, kérkedő.

2) tárgyról v. dologról, A) dicsérőleg, a) nagyszerü, fönséges, dicső, fényes, res gestae, genus dicendi, promisssum m. b) pompás, fényes, villa, funus. B) roszalólag dicsekvő, kérkedő, fenhéjázó, verba.