magnus, mn. kf. major ff. maximus,

1) nagy, A) térben = tetemes kiterjedésü (átalán, vesd ö. ingens, amplus). domus, mons, mare, oppidum; mm. aquae, magas vizállás; mare m. = viharos, szélvészes, zajos; m. homo, magas termetü «szálas». B) számra v. sulyra, jelentőségre nézve = sok, számos, tetemes, exercitus, divitiae, copia frumenti.

2) elvont tulajdonságról, nagy = tetemes, derék, jeles a maga nemében, személyről = fönséges, hatalmas, nemeslelkü s több efféle, kedély s több efféléről = erős, indulatos: m. opus, res gestae, causa, periculum, eloquentia, studium; m. rex, Jupiter optimus maximus, homo propter summam nobilitatem et potentiam singularem magnus; m. infamia, gaudium, alacritas, odium. Innen: magnum est, valami nagy; quod majus est, a mi több; mm. verba, sermones, erős (nagy v. kérkedő) szavak; in majus celebrare, nunciare, nagyítni, tódítni; m. vox, nagy hang; exclamare magnum (ősk. és újk.) hangosan kiáltani, nagyot kiáltani; magna loqui, nagy szókkal élni, kérkedni; (színk.) magnum me faciam, pöffedezni fogok.

3) kf. major és ff. maximus kapcsolatban ezzel natus v. e nélkül is (midőn valaki életideje v. kora csak magára fordul elő) vagy ezzel natu (midőn valaki kora a máséval van hasonlítva) = idősebb, legidősebb (mely kapcsolatokban az alapfok grandis): A) életkorról: frater (natu) major, nagyobb fitestvér; majores natu, néha = tanácsosok (vesd ö. B.); (Pl.) major herus, öreg úr (atya), ellentétben ezzel: minor herus, ifju úr (fiu). Küln. major (quam) triginta annos natus, idősebb 30 évesnél, így is major triginta annis natus v. natu és major triginta annorum (vesd ö. natus, nascor alatt). B) időkorról = előbb: Livius fuit major natu quam Plautus. Innen fn. majores, um, hn. t. ősök, eldődök (vesd ö. A.). C) időről = hosszu, tempus; küln. magáról az életidőről = éltes: magno natu, idős, koros, vén, öreg.

4) érték v. ár s több effélék mellett magni és maximi saj. esetek állanak (igen ritkán majoris, helyette pluris) és magno, maximo stb. határozó esetek = magas, drága stb. (lásd a nyelvtanokat): m. emere, vendere, facere stb.

5) hivatalos v. társadalmi állásról «nagy» = előkelő, tekintélyes, hatalmas, befolyásos s több efféle; major invidia, felülemelkedett, a kihez irigység föl nem ér; ily értelemben (ősk.) praetor maximus = dictator, és fn. is: cum magnis vixisse, nagy urak társaságában; majorum fames, az előkelőké; innen szellemi tehetség vagy érdem tekintetében «nagy» = tehetséges, ügyes, kitünő, és ez értelemben mint személy mellékneve is pl. Pompejus Magnus, Alexander Magnus és t. Magnos et Felices et Augustos diximus; még roszalóan is: m. fur, nebulo, nagy, ügyes; sőt (újk.) jelentősebben = igen nagy, Alexander orbi magnus est, igen is nagy.

6) (vesd ö. 2) a) dicsérőleg: nagylelkü, nemes gondolkozásu, magasztos érzületü. b) roszalólag: elbizakodott, gőgös rátartó.