maleficus, mn. kf. -entior, és ff. -entissimus [malefacio]

gonosztevő, roszat cselekvő, A) emberről = bűnös, gonosz, istentelen, elfajult, -vetemedett, homo, vita, mores; maleficentissimi, legnagyobb gonosztevők, küln. varázslókról s több effélékről. B) (újk.) nem személyről, káros, ártalmas, veszedelmes, superstitio, animal. *C) = rosz, mostoha, naturam maleficam habuit. Nep. Ages. 8. 1.