2. malus, mn. kf. pejor és ff. pessimus,

a mi nem olyan milyennek lenni kellene, rosz, a legszélesebb értelemben = rosz, gonosz v. erkölcstelen, elvetemült, elfajult v. ártalmas, veszedelmes, vagy szerencsétlen, veszélyes, v. utálatos, kellemetlen, v. alkalmatlan, ügyetlen s több efféle: m. homo, conscientia, mores; civis; m. fur, lingua, gonosz; aetas m., vénség (ellentét: aetas bona, ifjuság, ifjukor); mali, politikai tekintetben, rosz gondolkozásuak; mm. gramina, herbae, mérges, ártalmas, m. carmen, varázsige, m. avis, auspicium, szerencsétlenséget jósló; m. opinio, nem jó vélekedés valakiről, m. pugna, szerencsétlen ütközet, m. fortuna; m. facies, crus, csuf, rut, mulier non mala, nem rut = igazán kedves; sutor, poeta m., rosz, falx m., buta, haud m. pondus, nem csekély suly. Innen mint fn. malum, i, kn. rosz,

1) = szerencsétlenség, szenvedés, baj, fáradtság s több efféle: m. inopinatum, externum (háboru): malo tuo, károdra, pessimo publico, az államnak legnagyobb kárára; hoc ei malo fuit, roszára volt.

2) = kedvetlenség, büntetés: minari alicui malum; crcere exercitum pudore magis quam malo; fateri non potest sine m., verés nélkül nem akarja megvallani; malum erit iis (vagy malum habebunt) nisi etc., érje őket szerencsétlenség, ha nem stb.

3) (költ.) = rosz tett, baj: irritamenta malorum, a mi ― ingerel, fama veterum malorum.

4) = félszegség, hiány, gyarlóság, fogyatkozás: mm. corporis, bona aut mm.

5) mint felkiáltó szó boszuságban v. legalább ingerelt állapotban, az ördögbe! mi a tatár! világ adtát? quae m. est ista audacia? quid tu, m., me sequere?