mancipatio, onis, nn. és patus, us, hm. [mancipo]

1) (újk.) az eladásnak legünnepélyesebb módja, mely által a vevő (manceps) teljes birtokába jutott annak, a mit vásárolt. Az eladót és vevőt 5 tanu kisérte, kik közül az egyik egy ércz mérleget vivő polgár (Libripens) volt; ezekhez járult néha még egy hatodik tanu (antestatus). Az eladó átadta a vásárlónak a vett tárgyat, ez vevén azt, a Libripens serpenyőjébe egy felpénzt vetett. Innen emtio per aes et libram. Az antestatus ekkor mindegyik tanut fülczimpájánál megfogván ezt mondá: memento, quod et mihi in ea causa testis eris; ez azonban néha el is maradott. Ide tartozik az örökbevétel és stipulatio módja is(lásd a római régiségekről szóló könyveket). ||

2) haszonbérlőség = haszonbérlő tiszte, teendője.