mancipium, ii, kn.

(a sajátító e. rendesen így van irva: man ipi, küln. ezen kapcsolatban res mancipi)

1) formaszerinti megvásárlása valaminek (lásd mancipatio): lex mancipii, vásárszerződés.

2) forma szerinti vevés, vásárlás utján szerzett teljes tulajdoni jog, teljes tulajdoni joggal egybekötött birtok és határtalan hatalom személy (nő, gyermek, rabszolga) vagy tárgy felett: dare, accipere aliquid mancipio, valamit tulajdonába átadni (azaz eladni) vagy átvenni (azaz vásár utján szerezni); esse in mancipio alicuius (újk.) valakinek hatalma alatt lenni; res mancipi, tárgy, melyet a római törvény szerint csak teljes érvényes tulajdoni joggal lehetett birni (lásd mancipatio): ily tárgyról mondták azt is, hogy jure mancipi erat.

3) rabszolga (sajátlag kit forma szerint vettek; a rabszolgát ugy jelenti mint tárgyat, dolgot és tulajdont, vesd ö. servus, famulus).