mancipo, 1. [manceps]

(költ. és újk. Cicerónál emancipo van) mint tulajdont átad, tulajdonul ad, mancipatio- (lásd e czikket) -nál fogva tulajdonába enged, -ad, innen elad (mint törvényszéki msz.): m. servos alicui; (költ.) usus m. quaedam, lassanként (valakinek) tulajdonává tesz; átv. ért. mancipatus luxu et desidiae, ― magát oda engedett «rabszolga».