mandatum, i, kn. [r. 1. mando]

1) bizomány, megbizás, valakire bizott és átadott ügy, dolog; procurare m., eligazítani, dare, accipere m., persequi, exsequi mm., végrehajtani, eligazítni, negligere, nem igazítni el; frangere mm. Hor. Ep. 1, 13. a rábizott nyalábot elrontani, vagy átv. ért. = roszul igazítani a megbizást. Innen átv. ért. szerződés, a mellyel valaki valamely megbizás teljesítésére kötelezi magát; actio mandati, megbizás nem teljesítéseért való beperlés; éppen ugy: judicium mandati. ||

2) császári rendelet, parancs, meghagyás.