manes, ium, hn. t.

1) a megholtak istenített lelkei (vesd ö. lares, larvae, lemures); expiare mm. mortuorum; még = halott lelke, mm. Virgilii.

2) (ritkán) = holt test, hulla: sepulchra diruta, omnium mm. nudati.

3) (költ.) alvilág vagy az alvilág istenei; küln. (költ.) az alvilágbeli büntetések v. bünhödések, pati manes.