manica, ae, nn. [manus]

1) (többnyire t.) hosszu ujj a tunicán, mely a kézen lenyult és így egyszersmind a mi keztyünket pótolta.

2) (költ.) kézvas, kézláncz, bilincs.

3) vas horog, a mellyel tengeri harczban az ellenséges hajót megfogták és annyira közel huzták, hogy rá átugorhattak, kapó csáklya.