mano, 1. k.

1) foly, árad (főleg az el- és kifolyást gondolván, vesd ö. fluo): cruor, lacrima m. Innen fn. manantia, ium, kn. kifolyás, az, a mi valahonnét kifoly; ulcerum manantia, genyedő fekélyek, a melyekből mindig foly ki a geny.

2) valamitől foly, csepeg, könyezik: simulacrum m. multo cruore, culter m. sanguine. Innen (költ.) mint cs. = folyaszt, ömleszt, mella poetica, lacrimas.

3) átv. ért. A) valamiből ered, származik, valamiből kezdetét veszi: omnis honestas m. a partibus quatuor; peccata mm. ex vitiis. B) elterjed, maga körül tovább harapódzik: malum m. latius, rumor m. tota urbe; fidei bonae nomen m. latissime, messze elterjed; oratio m., elterjed az emberek közt. C) (költ.) elfoly, nem marad meg, nem veszik számba.