mansuetus, mn. kf. és ff. [manui suetus, «kézhez szoktatott» ]

1) állatról, szelid, szelidített, sus.

2) átv. ért. A) emberről, szelid, kegyes, nyájas, jó, homo. B) malum, nem oly veszélyes, ira, nem nagy, litora, nem viharos, melynél nem jár veszéllyel a kikötés.