mapalia, ium, kn. [punicus szó]
1) azok a sütőkemenczeforma sátrak, a melyeket az afrikai nomádok szekereken magokkal hordtak, és a melyekből táborokat állítottak össze, tehát sátoros tábor, sátortelep; e. is: mapale, is, kn. egyes sátor, kunyhó, kaliba, nomádtábor.
2) átv. ért. a) mint szitokszó, korhel, tekergő; b) haszontalan dolgok, semmiségek, mera mapalia fecistis, csináltatok egy nagy semmit.