mare, is, kn.

1) tenger (mint része a világnak és átalán, ellentétben a szárazzal, vesd ö. pelagus, pontus): mari, tengeren küln. gyakran ezen kapcsolatban terra marique (terra et mari) tengeren. Közm. mare clo miscere, eget földet megmozgatni, mindent megkisérleni és felszólítni, maria et montes polliceri, «arany hegyeket igérni», fundere aquas in mare = tengerbe vizet hordani, azaz valamit szükségtelenül tenni, cselekedni. Innen A) (költ.) = tengerviz: vinum maris expers, nincs tengervizzel vegyítve. B) (újk.) tenger szine. C) (költ.) m. aeris, légtenger.

2) egy tenger, egy része a világtengernek: mare superum, adriai és ioniai tenger, inferum, etruriai, externum, átlánti, nostrum v. internum, középtenger.