maritimus v. tumus, mn. [mare]

1) tengerhez való, tartozó, tengeri, navis, urbs, cursus; res m., tengeri ügy, imperium, tengeren való vezérség, parancsnokság, vezérkedés, homines mm., hajósnép, hajóskatonaság; bellum m., tengeri háboru, küln. = az isauriai tengeri rablók elleni háboru; praedo m., tengeri rabló.

2) tenger mellett v. tengerparton levő, homines, tengerparton lakó v. élő emberek; ora, a partvidék; portus, silva, urbs. Innen fn. maritima, orum, kn. t. tengervidék, partvidék.

*3) átv. ért. állhatatlan, változó. Plaut. cist. 2, 1, 11.