maritus,

1) mn. (többnyire költ.) A) házassághoz való, tartozó, házassági, házasság-, fax, sacra, fides; domus mm., melyben házasok laknak; (költ.) Juno marita fratre, testvéréhez férjhez ment. B) élőfáról, melyre futó növény van kötve, futva. ||C) termékenyítő, fluctus, imbres.

2) fn. A) marita, ae, nn. (költ.) feleség, nő. B) maritus, i, hn. a) férj; t. mariti, házas párok; novus v. recens maritus, vőlegény, uj házas; (költ.) még = hím, kan, az állatoknál. b) (költ.) vőlegény, jegyes, leánykérő, házasulandó.