maxime (ősk. maxume ), ih. ettől maximus, ff. ehhez magis,

1) leginkább, legmagasabb fokban, fölötte, igen nagyon, rendkivül, nos coluit m.; homines maxime feri; hatósbbá lesz ezekkel: unus, multo, omnium főképp, kiváltképp, leginkább; quam m., a mennyire lehetséges; ut quisque m. ― ita etc., minél inkább ― annál; ― így szolgál küln. mn. és ih. mellett az u. n. körülirt ff. alkotására, valamint ige mellett a cselekvés legmagasabb foka jelölésére. ― Innen (újk.) számadatok mellett = legfölebb.

2) fokozatban a legjelesebbet jelöli, először, legközelebb, -hoz, -hez (mely után deinde, secundo loco stb. következik), maxime oves deinde caprae.

3) valami fogalmat emelve ki különösen, igen különösen, kiváltképpen: m. quod (quum és stb.); gyakran ezekkel tum, nuper, néha is, tu s több efféle = éppen; quum m., lásd quum.

4) társalgásban helyeslő feleletet jelöl, igen is, úgy van, igen örömest; imo m., sőt éppen, de még ugyan.

5) si m. megengedve = ha ― is, akármint ― is: si m. hoc placet.

6) különböző kapcsolatokban a kifejezett fogalmat vagy gondolatot majd fokozva tágítja, s ekkor = többnyire; majd összepontosítva egybefoglalja, s ekkor éppen csak, legalább, lényegében; majd meg mindkét irányt egyesítve a mennyire csak lehet, a lehetségig, telhetőleg v. csak egyszerüen: ha lehet. Melyik alkalmazandó ezek közül, a kapcsolat mutatja.