morior, mortuus, álszenv. 3 (r. moriturus ) [mors] k.

1) meghal; állatról: megdöglik, kimulik, m. desiderio, fame, ferro, ex vulnere; m. in tormentis, a kinok alatt; voces morientes, elhaló; moriar si (ni), haljak meg ha(nem); mortuus mint mn. holt és fn. mortuus, i, hn. halott; excitare aliquem a mortuis, halottjaiból feltámasztani; amandare aliquem infra mortuos, megölni; közm. verba fiunt mortuo, halottnak beszél, falra hányja a borsót; nihil mecum tibi, mortuus tibi sum, rád nézve meghaltam.

2) átv. ért. A) m. in studio, magát egészen neki adja, halálra buvja. B) elenyészik, eltünik, elvesz, flamma, memoria alicuius, gratia; dies m., végződik, verba mm., a szokásból kimennek; virgae mm. in tergo alicuius, elromlanak; mortui lacerti, erőtlen, flores, hervadt, fonnyadt, plausus m., gyenge, lex, érvénytelen, mely nem áll.