mors, tis, nn.

1) halál: obire (oppetere, occumbere) mortem, meghalni, consciscere sibi mortem, magát megölni; morte sua mori, természetes, rendes halállal meghalni; mortem alicui afferre, inferre, valakit megölni, halálát okozni; mm. praeclarorum virorum; praeclarae mm. pro patria oppetitae, jeles férfiaknak a hazáért való magok feláldozása, dicsően meghalása. Innen: a) haláleset. b) halálnem, a meghalás módja. c) halálos veszély, halált okozó valami. d) tárgyakról: pusztulás, kiveszés, enyészet. e) személyesítve: Mors, mint istenség, Erebos és Nox leánya.

2) (többnyire költ.; Cic.-nál egyszer szójáték kedveért) A) holttest, hulla. B) vér. C) erőtlen, agg ember.