mortalis, e, mn. kf. [mors]

1) halandó, mi meghalhat, animal; gyakran fn. mortales = halandók, emberek. Innen tárgyról = mulékony, mulandó, inimicitiae, res.

2) halandóhoz tartozó vagy attól származó, földi, emberi, condicio vitae, opus; vulnus m., melyet ember ejtett, mucro m., ember kezében levő. Innen fn. mortale, is, kn. emberi valami: a) (költ.) mortale sonans, emberi hangon szóló; || b) ultra mortale tumens, felfuvalkodottabb mint a hogy ember lehetne. c) átv. ért. halandó, mulékony valami. d) t. mortalia, ium, emberi, földi dolgok, küln. emberi sors, szenvedés. ||

3) (egyh.) halálos, halált hozó, crimen.