mulus, i, hn.

öszvér (hímszamártól és lókunczától, vesd ö. hinnus). Közm. a) muli Mariani, katonák, a kik pogyászukat nyeregforma villán hordozzák; ― b) mutuum muli scabunt, az öszvérek kölcsönösen vakarják egymást, egyik kéz a másikat mossa; ― c) mulum de asino pingere, szamárról öszvért festeni, azaz, egyre megy, nincs semmi különbség akár így, akár amugy tesz az ember. Innen átv. ért. a) teherhordó rabszolga. b) mint szitokszó, szamár, ostoba.