[A] [B] [C] [D] [E] [F] [G] [H] [I] [J] [K] [L] [M] [N] [O] [P] [Q] [R] [S] [T] [U] [V] [X] [Y] [Z]

munitus, mn. kf. és ff. [r. munio ]

erősített, védmüvekkel biztosított, körülsánczolt, és a munio ige különböző jelentései szerint még = járhatóvá tett, jól el v. felkészített; fn. munita viai (Lucr. 3, 496) a vert út, a szájról, mint a hang rendes kijárójáról.