1.†Musa, ae, nn. [= Mousa ]

1) muzsa, a felsőbb szellemi miveltség, küln. a költészet és zenészet istennője. A régiek előbb három, később kilencz muzsát számláltak u. m. Calliope, Clio, Melpomene, Thalia, Euterpe, Erato, Urania, Polyhymnia, Terpsichore; a rege szerint mind Zeus és Mnemosyne leányai. Innen átv. ért. (újk.) crassiore, Musa kézzelfoghatólag, nem finomul.

2) átv. ért. A) = ének, költemény: m. procax; m. pedestris; a költészet alantabb járó neme, mely már inkább prosához hasonlít. B) = tudományosság, tanulmányozás: mm. mansuetiores bölcsészet.