muscarius, mn. [musca]

1) legyet illető, légyre vonatkozó, araneus, legyet fogó; clavus, széles fejü.

2) fn. muscarium, ii, kn. A) legyező, légyüző, a mely egyszersmind ruhakefe gyanánt is szolgált; rendesen pávatollból vagy ökör- v. lófarkból készítették, ezért néha: muscarium lófark; átv. ért. ernyő a növényen. B) szekrény, a melybe légy nem juthat.