†musicus, mn. [= mousikos ]

1) zenészethez tartozó, zenészeti, innen ama szó tágasb értelménél fogva, mellyel a görögöknél birt (l. musica.

2) költészeti v. átalán tudományos, tudós. Innen fn. A) cus, i, hn. zenész, zeneértő. B) ca, orum, kn. t. zenészet.