mutuor, álszenv. 1. (ősk. és újk. így is: tuo, 1. ) [mutuus]
valakitől valamit kölcsönöz, kölcsön vesz, pecuniam ab aliquo, domum, lakásul; átv. ért. valamit használat végett átvesz, utánozva használ, kölcsönöz, m. subtilitatem ab Academia, verbum a simili (átképítéssel).