mutus, mn.

néma.

1) beszélni nem tudó, bestia; lex est m. magistratus.

2) nem szóló, hallgató: illico m. factus est; átv. ért. gratia omnis m. fuit, nem szólt mellettem.

3) tárgyakról, A) hallgatag, hang nélkül való, nem hangzó, mare, lyra (melyen nem játszanak); mm. res, élettelen. B) átv. ért. artes mm., képző művészetek, ellentétben a szónoklathoz: scientia m. (újk.) mely minden szabály mellett még se tanít beszélni; mm. magistri, könyvek; mm. exta, a melyek nem adnak jósjelt, a melyekből nem lehet az isten akaratját kivenni.

4) a miben vagy a mi mellett semmi hang nem hallik, hallgatag, csendes, forum, spelunca; tempus m. a literis, melyben nem irnak; mm. silentia noctis; m. aspectus, hallgatag szemlélés.

5) (nyelvtan) consonantes mm., melyek magokra ki nem ejthetők.