Naevius, sajátl. mn. [naevus]
«anyajegyes»; innen mint fn. római nemzetségnév: ismeretes Cnejus N., hős- és dráma-költő 250 körül Kr. előtt. Innen
1) Naevius, mn. Naevius-féle, porta, a Servius Rómájának egyik kapuja.
2) Naevianus, mn. a költő Naeviustól való, Naeoius-féle.