nam, ksz.

1) okot, indokot v. magyarázatot csatolva az előzményhez = mert, tudniillik, ugyanis; rendesen a mondat elején áll: celebratote illos dies etc.: nam multi saepe honores dis immortalibus justi habiti sunt, sed profecto justiores nunquam; ― is pagus appellabatur Tigurinus. Nam omnis civitas Helvetia in quatuor pagos divisa est. . .; quin etiam easdem causas ut quisque egerit, utile erit scire. Nam de domo Ciceronis dixit Calidius etc.; (költ.) néha egy szó áll előtte: his n. plebecula gaudet. Gyakran úgy fordul elő, hogy azon gondolat, melyre vonatkozik, nincs tisztán kimondva, hanem az összefüggésből kell kivenni; ilyenkor ezekkel fordítható: «mégis», «legalább», «hiszen» s több efféle, a nélkül hogy eredeti jelentését elvesztené: ― at promium aliquando et narrationem dicit malus homo et argumenta sic, ut nihil sit in his requirendum. Nam et latro pugnabit acriter, virtus tamen erit fortitudo, ― mert hiszen a rabló is vitézül harczol, azért mégis erénynek marad a vitézség; (Sisennae) facultas ex historia ipsius perspici potest, quae quum facile omnes vincat superiores, tum indicat tamen, quam genus hoc scriptionis nondum sit satis latinis literis illustratum. Nam Q. Hortensii admodum adolescentis ingenium, simul adspectum et probatum est, . . . legalább az ifju Q. H. tehetsége, mindjárt hogy először bemutatta magát, köztetszést nyert.

2) kérdő mondatokban a kérdést hatósbítja, és ilyenkor rendesen a kérdő szóval egy szóvá olvadva össze (quisnam, ubinam, cujusnam modi stb.) ezzel «hát» magyarítható (hát ki, hát hol, hát miféle stb.) Pl.-nál egyedül is áll: quando istaec innata est n. tibi?