naris, is, nn.

1) e. orrlyuk.

2) t. (költ. e. is) orr (a belső, mint szaglási életmüszer, vesd ö. nasus): fasciculum ad nn. admovere, virágbokrétát tartani az orr alá; (költ.) omnis copia narium, mindenféle jóillatu tárgyak; naribus uti haragunni, csufolni. Innen átv. ért. finom itélőtehetséget stb. jelöl: homo emunctae naris, finom orru, azaz jó itélő tehetségü (ellentét: obesae naris); accitae nn. éles elme.

3) átv. ért. csatorna nyilása, torkolata.