negotior, álszenv. 1. k.
A) kereskedést vagy pénzüzérkedést nagyban űz (lásd negotiator). B) (újk.) átalán kereskedést űz, re aliqua, valamivel. Innen fn. negotians, tis, hn. a) nagykereskedő, bankár; b) üzletember, kereskedő átalán. C) (újk.) valamivel üzérkedik, valamiből hasznot huzni igyekszik.