numen, inis, kn. [nuo]

1) (Lucr.) ereszkedés, hajlás, lejtő: diverso n. in locum tendunt. Innen fő meghajlás, bicczentés, n. capitis.

2) átv. ért. főhajtással adott intés, akarat, meghagyás, parancs, küln. istené: deus cuius numini omnia parent; n. deae apparuit, isteni hatás; (költ. és újk.) még hatalmas emberek akaratáról is, n. Caesareum.

3) (költ. és újk.) istenség a) isteni természet, fönséges és isteni méltóság és küln. isteni hatalom, istenség működése és befolyása, a műveiben és intézkedéseiben nyilatkozó isteni végzés (n. Junonis, dii vindicarunt ipsi n. suum). b) maga az istenség, isten: precari magna nn.; firmare promissa numine, istenre esküvéssel; haud n. nostro (költ.) az istenektől nem segélve; purum n. (Jupiterről) = világos lég.