1. numero, 1. [numerus]

1) számlál, megszámlál, singulos, senatum (midőn kételkedtek a felől, ha a tanács teljes számmal van-e, hogy határozhassanak). Innen A) előszámlál, előhord, auctores suos. B) (költ.) n. chordas, a húrokat egymásután pengeti, játszik. C) (költ. és újk.) tud előszámlálni azaz van, n. multos amicos.

2) odaszámlál, előszámlál, «fizet», alicui pecuniam, stipendium militibus.

3) valamit valamibe számlál, számít, valaminek tart: n. aliquid in bonis (újk. így is: inter bona); n. aliquid beneficii loco v. in beneficii parte, jótéteménynek vesz, néz; n. aliquid nullo loco, semminek vesz, néz; n. aliquem oratorem, honestissimum, tart; n. aliquid in gloria, tiszteletnek, megbecsültetésnek vesz, tart; önállóan n. aliquid, beszámlál, betud.