obduro, 1. k.

kemény vagyok stb., csak átv. ért. megkeményíti magát, kitart, kiáll, állhatatos (valamiben): persta atque obdura, obduretur hoc triduum, ezt a három napot ki kell állani. Mint cs. || megkeményít, érzéketlenné tesz; innen r. obduratus, mint mn. megkeményedett, megrögzött, verecundia obdurata, minden tartózkodást félre téve; patientia obdurata, megszokott, megrögzött türelem; obdurata nequitia, megátalkodott.