obedio, 4. [obaudio]

1) (ritkán) valakit meghallgat, kihallgat, valakire nagyon hallgat, alicui.

2) valakihez alkalmazza magát, engedelmeskedik, szót fogad (önkénytesen, szabad akaratból, ennélfogva szabadabb viszonyban, többnyire egyes esetről; vesd ö. pareo, s a még erősebb, dicto audientem esse): o. alicui, praeceptis alicuius; o. ventri, tempori.