†obeliscus, i, hn. [= obeliskos ]
(újk.) sajátlag nyársacska, innen A) keskeny talpu, négyszögü, magas és fenn rövid hegyes csúcsban végződő kőoszlop, csúcsoszlop. || B) (költ.) rózsabimbó. || C) = obelus, l. ezt.