obitus, us, hn. [obeo]

1) oda jövés, látogatás.

2) elenyészés, letünés, A) sajátlag o. stellae. B) átv. ért. = halál, alicuius immaturus. C) bukás, megsemmisülés: o. occasusque, így nevezi Ciceró a maga földönfutóságát azaz számüzetési idejét. ||

3) valamiben eljárás, valamit igazítás.